Művészi fotózás - a valóságon túl

Felvetődik mindjárt az elején a kérdés, hogy beszélhetünk-e a 21. században művészi fotózásról?

Amikor egyre-másra olyan mobiltelefonok kerülnek a piacra, amelyek felveszik a versenyt a fényképezőgépekkel. Sőt, saját fotós ismerősi körömből is akad olyan, aki a nehéz felszerelést egy komplex mobiltelefonra szeretné cserélni.

Mert minőségben közel azonos képeket lehet mobiltelefonnal is készíteni, mint DSLR fényképezőgéppel. Sok esetben meg sem lehet mondani, mivel készült a kép.

Tény, hogy el kell fogadjuk a művészi fotózásban bekerültek a "képbe" a mobilok, és a különböző filterek, a portrémód világában egy laikus is képes kiemelkedően művészi jellegű képet "lőni".

A profik pedig kifejezetten művészi fotózásra is használják!

Nyilván minden annak függvénye, hogy miképp határozzuk meg a művészi fotózást?

Mitől lehet művészi egy fotó?

• a témától?
• a színektől?
• a színek hiányától?
• attól, hogy ember jelenik meg a kompozícióban?
• a formáktól?

A művészi fotók készítése több feltétel együtt állásában valósul meg, mindamellett azt sem felejthetjük el, hogy megítélésében benne van a szubjektív változó is.

Most szándékosan nem veszem számításba a technikai faktorokat: fókusz, mélységélesség, fehéregyensúly, ISO stb., igazából még a jelentésüket sem kell ismerni.

Ugyanis a technika csupán intuitív felhasználásával is készíthetünk jó fotókat, anélkül, hogy bármit tudnánk a működéséről.

Ezen a szinten túl már az alapok elsajátításához is sokat kell olvasni, és mindent kipróbálni, mert elméletben itt nem lehet továbblépni és fejlődni.

Nem biztos, hogy egy szép dolog vagy tárgy lefotózása művészi képet eredményez, csupán arról van szó, hogy lefotóztunk egy szép dolgot.

A művészi fotózás érzékenységet igényel, úgy fogalmazhatnánk meg, mintha azt mutatnád meg a képen, ami a dolgok mögött van.

Egy idő után a saját képeid, a saját szemléletvilágodat, meggyőződésedet, hitedet képviselik, teljesen összeforrnak veled.

A művészi fotózás nem attól lesz művészi, hogy csak kiváló dolgokat fényképezel, hanem attól, hogy ráirányítod a figyelmet olyan dolgokra, amit csak te látsz. Arra, ami a kézzel fogható valóságon túl van.

Mindezt úgy tudod megmutatni, hogy a képen a tárgyaknak és színeknek meg van a tökéletes összhangja.

Amit a néző összhangnak lát, az a fotós szemében a harmadolási szabály, vagy az aranymetszés tökéletes használata. És a csoda az egészben az, hogy minderre már nem kell tudatosan figyeljen!

Ez már belső indíttatásból jön, hogy a kompozíciók folyamatosan harmóniára törekednek a képeken.

Legyen tárgy, természet fotó vagy épület külső-belső fotózás az íratlan szabályok minden esetben időtállóak!

A hasonló blogbejegyzések is érdekelhetnek: